Hallottál már a lótusz szülésről?
Nem újkeletű dolog, csak nemrég lett felkapott beszéd téma.
Miben más egy lótusz szülés egy hagyományostól?
Az alábbiakban választ kaphatsz a kérdéseidre.
A lótusz szülés nem különbözik a vajúdás tekintetében más természetes lefolyású szüléstől, csupán egy dologban tér el, a baba megszületését követő napokban.
A lótusz szülés során a baba kibújását követően nem vágják el a köldökzsinórt, hanem megvárják míg megszületik a méhlepény és együtt kezelik a babával.
Egészen addig a babát és a placentát egy egységként kezelik, amíg a köldökcsonk le nem szárad és az elhalt méhlepény teljesen le nem válik magától.
A folyamat akár egy hétig is tarthat, addig a méhlepényt kis tálban, vagy anyagba bugyolálva, sóval és gyógynövényekkel kezelve tartósítják.
Mexikóban és számos más kultúrában a mélepényt tisztelik és ennek megfelelően bánnak vele, mert úgy tartják, hogy a magzat méhen belüli őrangyala. A gyermek megszületése után az elválás időszaka a köldökzsinór elszáradása, amikor a baba elbúcsúzik őrangyalától és elválnak végleg egymástól.
Amikor a köldökzsinór elszárad és leesik, a méhlepényt egy kis szertartás keretén belül elássák és egy növényt, bákrot vagy fát ültetnek rá.
Ahogy a gyermek cseperedik a születés napokon kis áldozati gyümölcsöt és virágot visznek a védelmező angyalnak, akiről úgy tartják a gyermeket szülői háznál tartózkodásáig oltalmazza.
A nyugati társadalmak ezt a gyönyörű hagyományt, amit sok helyen még őriznek viszolyogva fogadnak, de az ott élőknek a mi "hagyományunk" megbotránkoztató. Nem értik, miért gyalázzuk meg a placentát a szülés utáni azonnali elszorítással és miért kezeljük veszéllyes hulladékként.
Egyre többen ismerkednek itt magyarországon is a régi szokásokkal, egyre több család kér a méhlepényről fotót vagy festék lenyomatot és volt már aki ki is kérte a kórházból, mert megtetszett neki a gondolat, hogy eltemetve emléket állítson gyermeke oltalmazójának egy fával, vagy különleges növénnyel.
