Elérhetőségeim

Telefon: +36 70/516-6513

E-mail: kapcsolat[kukac]erkezikababa[pont]hu

Olvass hasznos témákban

Ötletes, kreatív őszi bejelentések

Ti hogyan jelentettétek be, hogy bővül a család?

Hogyan könnyítsd a szülésed egyetlen mozdulattal?

Szuper demonstrációs videót készített egy külföldi, …

Bach virágesszenciák gyógyító ereje - Mezei Katáng - 8. rész

A mezei katáng vagy vad cikória a őszirózsafélék …

Bach virágesszenciák gyógyító ereje - Iszalag - 9. rész

A clematis, azaz az iszalag nyár egyik kedvelt kerti és …

Bach virágesszenciák gyógyító ereje - Vadalma- 10. rész

A kifejlett vadalmafa jellemző magassága 5–10 m. …

Facebook

Átlagos gyermekágy, Baby Blues vagy szülés utáni depresszió?

 

Átlagos gyermekágy, Baby Blues vagy szülés utáni depresszió?

Egy édesanya segít neked abban, hogy beazonosítsd, hogy mivel állsz szemben. Ez a hölgy 3 gyermeknek adott életet, a várandósság tekintetében mindhárom probléma mentesen zajlott. Mindhárom gyermek természetes úton jött a világra, de mindhárom esetben teljesen különböző gyermekágyas időszak következett.






Baby blues

Gyermekem születése után nem sokkal vettem észre magamon az általam ’baby blues’-nak vélt tüneteket, amik bár kellemetlenek voltak, nem forgatták fel nagyon az életünket, és nem tartottak sokáig.

Először a hirtelen változó hangulat tűnt fel. Emlékszem. A férjem a kicsivel foglalkozott, míg a két kutyánk nyugodtan ült a lábánál és nézte őket. Azt gondoltam, hogy ezeknek a kutyáknak fogalmuk sincs, mennyire megváltozik minden és zokogni kezdtem. Nem vagyok egy könnyen elérzékenyülő ember, ezért ezt valamiféle hormonális kilengésnek véltem. Nagyon hasonlított azokhoz az érzelmi kilengésekhez amiket a várandósságom alatt tapasztaltam.

Az alvásmegvonás még rádobott egy lapáttal az általános hangulatomra. Olyan érzés mint mikor egész éjjel bulizol és másnapra nem tudod kialudni magad. Éreztem, hogy egy alvás a világot jelentené és csökkentené az egyre növekvő feszültségemet.

A kialvatlanságtól kialakult az általam „anya agynak” nevezett állapot, miszerint a régi többfunkciós nőből jó esetben egy valamire koncentráló anya lettem. Ez volt számomra a legnehezebb. Hirtelen mindent elfelejtettem. Olyan volt az agyam mint egy aranyhalé. Elkezdtem valamit, de a felénél elfelejtettem mit szerettem volna. Mindent, de tényleg MINDENT feljegyeztem egy kis jegyzetfüzetbe, hogy ne felejtsem el. Szégyen vagy nem, azt is elkezdtem írni, mikor etettem meg a kislányomat. Attól féltem kihagyok egy etetést.

Mindentől féltettem a kislányom. Aggódtam, hogy túl sokat dajkálom, hogy nem hízott eleget, hogy jól pelenkáztam-e be, nincs e melege és így tovább. Hihetetlen kis dolgok miatt is képes voltam idegeskedni, túl a normális vajon evette e eleget, büfizett e vagy jól alszik e.

Azon aggódtam, hogy nem kötődöm eléggé a gyerekhez. Rengeteget beszéltem hozzá és a legkisebb válaszreakció még jobban bátorított. Mégis úgy éreztem, hogy a tévéből látott mély, szeretetteljes kötődés nincs meg közöttünk, de nem volt semmilyen negatív gondolatom vagy érzésem a pici felé.

Nem nagyon mozdultunk ki eleinte a házból. Agyon aggódtam magam, hogy biztos elkap valamit ha elhagyjuk a házat. Utólag végig gondolva nem éreztem magam biztonságban a házon kívül.

És végül egy fontos dolog, ahogy jött úgy múlt el. A premenstruációs tünetekhez hasonlóan egyszer csak azt éreztem kezdek újra „normális” lenni. Nem sírok minden szomorúnak gondolt dolgon, igényem támadt egy sétára odakint és szívesen találkoztam volna más édesanyákkal vagy barátainkkal. Mire 2 hónapos lett már mosolygott, szemkontaktust tartott. Imádtam.


Szülés utáni depresszió

A második gyermekem születése után egy kicsit másképpen éreztem magam. Talán ő az első gyerekem akihez nem kötődöm? Most már 2 éves és ő az életem középpontja, de az első pár hónapban az élet vele monoton, unalmas és kimerítő volt.

Voltak alap szükségletei a babának, de nem nagyon törtem magam, hogy időt töltsek vele.

Tudtam, hogy nehéz lesz, így nem nagyon erőltettem meg magam. A születése utáni 2 hónapban elég aktív társadalmi életet éltem, így nem nagyon volt időm felfogni a tényt, hogy az életem fenekestől felfordult.

Egy nap azonban amikor egyedül maradtam otthon a tipegő nagy lányommal és egy folyton síró csecsemővel a dolgok megváltoztak…

Fáradt és érzelmes voltam ezúttal is, de bármennyire is szerettem volna aludni nem ment.

Valahányszor becsuktam a szemem meghallottam a sírást és elindultam, hogy megnézzem minden rendben van e vele. Volt, hogy 15 alkalommal egy órában, de nem tudtam leállni, mert folyton az járt az eszemben, hogy ha egyszer nem ellenőrzöm biztos akkor történik vele valami szörnyűség. Ha valaki felajánlotta, hogy figyel a picire amíg lepihenek, a két órás pihenőidőben feküdtem az ágyban és arról fantáziáltam mik történhetnek vele míg nem vagyok mellette.

A kedélyállapotom extrém hirtelen változott és teljesen kontrollálhatatlanul. Eltelte egy hét és elkezdtem a kicsit okolni. Érezte, hogy nem vagyok jól, így még többet és még vígasztalhatatlanabbul sírt. Igyekeztem arra gondolni, hogy mennyire szerettem volna egy kistestvért, akit agyon szeretgethetek és működött is, amíg ismét el nem kezdett sírni. A legkisebb dolog is nagyon hamar kibillentett a nyugalmamból.

Rettegtem elhagyni vele a házat. Folyton azon járt az eszem, hogy el fog kezdeni sírni és én nem tudom megnyugtatni majd. Mindenki minket fog bámulni és azt gondolják csapnivaló anya vagyok. Ezért inkább otthon maradtam a biztonságot adó négy fal között, így senki nem tudott elítélni. Nagyjából mindenkivel megszakítottam a kapcsolatot.

A legszörnyűbb az volt, hogy mindenkinek hazudtam azzal kapcsolatban, hogy érzem magam. Megalázottnak, inkompetensnek, hasznavehetetlennek éreztem magam, de minden erőmmel lepleztem a külvilág előtt. Cuki ruhácskákba öltöztettem a babát és aranyos képeket posztoltam róla mindenhol. Folyamatosan azt hangoztattam, mennyire boldog vagyok, hogy minden vágyam valóra vált második gyermekem érkezésével. Legbelül vissza akartam kapni a régi életem. Ez életem gyerekek nélkül.

A legtöbb próbálkozásom, hogy helyre hozzam a dolgokat kudarcba fulladt. Akárhogyan próbáltam a kicsi érezte a negatív érzéseimet és megállíthatatlanul, egyre hangosabban üvöltött. Besokaltam. Nem bírtam hallgatni a sírást, nem tudtam megnyugtatni így bezárkóztam a fürdőszobába egyedül. Óráknak éreztem… A bűntudat falakat épített körém és teljesen betemetett.

Hónapokig szenvedtem magamban, csendesen a falaim mögött, anélkül hogy tudtam volna mivel van dolgom. Vártam, hogy a hormonok csituljanak, hogy a bűntudat múljon, de nem történt semmi. Segítséget kellet kérnem.

Amint úgy érzed, hogy a fenti vagy hasonló gondolatok, érzések kavarognak benned és gyötörnek nap mint nap, fordulj szakemberhez segítségért. Ne szégyelld magad, ez nem a te hibád.


És végül mely esetben mondhatjuk, hogy átlagos vagy nehézkesebb gyermekágyas időszakról van szó?

Azok után amiket keresztülmentem a két gyerekkel biztos őrültségnek hangzik, hogy vállaltunk még egyet. A gyermekágyi depresszió nehéz gondolatokkal kísértett, de felkészülten vártam a harmadik gyermekem érkezését. Tudtam, mire kell figyelni, miről és hogyan kell kommunikálnom, még ha a legapróbb dologról is van szó.

Természetesen ezúttal hogy felkészülten vártam nem következett be újra.

Az első alkalommal mikor a kezembe vettem éreztem. Az azonnali, mély kötődést, szeretetet, feltétel nélküliséget, amiről legendákat zengenek. Alig bírtam kiadni a kezemből. Folyton öleltem és puszilgattam volna. Órákig megszállottan fixíroztam tökéletes kis arcocskáját, induri-pinduri ujjait.

Az első napok békésen, nyugalomban teltek – eltekintve az álmatlan éjszakáktól. A két nagyobb gyerek már jól eljátszott egymással, így elég sok időt tudtam legújabb családtagunkra fordítani. A tény, hogy ő még nem felesel vissza arra sarkalt, hogy még több időt legyek vele.  

Úgy éreztem ura vagyok önmagamnak. Még azokon a napokon is amikor hihetetlenül fáradt és kimerült voltam, általában meg tudtam őrizni a hidegvérem és a picivel nyugodtan és szeretettel bántam. Soha nem volt negatív vagy szomorú gondolatom vele kapcsolatban. Cserébe ő is nyugodt, békés és mosolygós baba volt.

Egy picit izgultam, hogy a nagyobb testvérek hogyan fogják majd a kicsit kezelni. De nem mutattak soha a féltékenység egy apró jelet sem és boldogan, szeretettel fogadták őt. Több örömkönnyet ejtettem első hónapjaiban mint egész életemben.

Azért aggódtam, hogy eleget eszik e, alszik e és elég kakis pelust cserélek e naponta. Általában azért, mert folyton hasonlítottam őt a testvéreihez. Figyeltem, hogy ezúttal kérdezzek, kérjek segítséget ha szükségem van rá és ahogy jólesik menjek emberek közé.

Minél többször kimozdultunk a három gyerekkel. Elég nehéz volt megszervezni, hogy mindhárman összekészüljenek és végre elinduljunk (ez még mai napig gond néha) de igyekeztünk minél több időt a szabad levegőn tölteni.

Megküzdve a gyermekágyi depresszióval, saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy ha felkészült lettem volna és hamarabb észreveszem a jeleket, sok nehéz héttől kíméltem volna meg magunkat. Azzal, hogy szántál időt a történetem elolvasására már sokat tettél azért, hogy az esetleges nehézségekkor eszedbe juthassak.

Az alábbi táblázat segít röviden összefoglalni a baby blues, gyermekágyi depressszió és egy átlag gyermekágyas időszak közötti különbséget.

Nem győzőm hangsúlyozni, hogy ha nehéz időszakon mész keresztól, ne hagyd, hogy a média és a barátok kifelé tökéletesnek mutatott élete arra ösztönözzön téged is, hogy elfedd a valóságot. Kíméld meg magatokat és a családodat ettől e nehéz időszaktól. Kérd szakember segítségét.

vissza

Hozzászólások