Elérhetőségeim

Telefon: +36 70/516-6513

E-mail: kapcsolat[kukac]erkezikababa[pont]hu

Olvass hasznos témákban

Ötletes, kreatív őszi bejelentések

Ti hogyan jelentettétek be, hogy bővül a család?

Hogyan könnyítsd a szülésed egyetlen mozdulattal?

Szuper demonstrációs videót készített egy külföldi, …

Bach virágesszenciák gyógyító ereje - Mezei Katáng - 8. rész

A mezei katáng vagy vad cikória a őszirózsafélék …

Bach virágesszenciák gyógyító ereje - Iszalag - 9. rész

A clematis, azaz az iszalag nyár egyik kedvelt kerti és …

Bach virágesszenciák gyógyító ereje - Vadalma- 10. rész

A kifejlett vadalmafa jellemző magassága 5–10 m. …

Facebook

Várunk rád - nehezített fogantatás más nézőpontból

 

Várunk rád - nehezített fogantatás más nézőpontból

Hiszem- és a tapasztalatok alapján egyre nagyobb bizonyosságot nyer, - hogy a gyermekáldás egy sok tényezős pillanatnyi állapot, ami ha minden részlete összeáll, valóban egy megtestesülő csoda.

Erény vagy botorság - változnak az idők

Milyen tulajdonságokra van szüksége az embernek, amikor épp élete szerelmére vár... pont ugyan azokra, mint mikor arra vágyik, hogy egy új élet születhessen.

Türelem, bizalom, elfogadás. Fogalmak, melyeket a mai rohanó világ már nem tart értéknek, sőt sokszor nemcsak feleslegesnek gondol, de hátráltató tényezőnek is. Átugorjuk őket, egyszerűsítjük, felgyorsítjuk és megkerüljük, mindezekhez segítségül hívjuk a tudományt.

Az idő egyre jobban szorít. Tanulunk, éljük fiatal felnőtt korunkat, párt keresünk, majd munkába állunk, karriert építünk. Az idő múlását más léptékkel mérjük. Már más az értékrend, mások a kitűzött célok. Sokszor nem mi döntünk így, a társadalmi elvárások, a létfenntartás kényszerít rá mindeket. Mire feleszmélünk, harmincas éveink elején járunk, egzisztenciálisan már megtehetjük és szeretnénk családot alapítani.

Telnek a hetek, izgalommal várakozunk és pár hónap után megjelenik a bizonytalanság, a kétség és a kérdések. Sokszor találkozom már-már kétségbeesett nőkkel 3-5 hónap után, akik meg vannak róla győződve, hogy valami nagyon nincs rendben velük, mert nem fogantak eddig meg. (Statisztikák szerint egy pár átlagosan 6-12 hónap között örvendhet gyermekáldásnak.) Szüleink, és az oktatási rendszer belénk táplálta, hogy a védekezés nélküli együttlét = biztos terhesség. (Nem használom ezt a szót, de itt az érzékeltetés kedvéért kivételt teszek) Elveszik a bizalom a testünkben, a természet rendjében és a Teremtő óvó, megtartó, rendező erejében. Már másban bízunk. A tudomány megadta nekünk a számok, a kiértékelhető leletek, a mérhető adatok világát, ami kézzel fogható, levezethető és korrigálható.

Amit nem akarunk elfogadni azt törekszünk ideálisra módosítani. A modern orvoslás, gyógyszerekkel, kisebb-nagyobb beavatkozásokkal, műtétekkel igyekszik segíteni a testet az általa determinált "szükséges jó" állapotba hozni. Lehetőség van arra, hogy mesterséges ciklust építsenek fel, gyógyszerek segítségével ideális otthont tudnak biztosítani egy kis élet beköltözéséhez. A mai csúcstechnológia - a lombik bébi program - már az anya testén kívül képes életet létrehozni.

Nehéz az elfogadás. Az egyik legnehezebb feladat. A modern kor embere nem ismeri az elfogadást. Már a szüleink is lázadtak a régi korok "dogmái" ellen. Az elfogadás is áldozatul esett. Nem tudunk elfogadni, értékelni és örülni annak AMIT és AHOGY kapunk. A modern kor azzal ámít, hogy minden megoldható, jóvá alakítható, választható és nem ismer lehetetlent. Amit nem ismer arra azt mondja lehetetlen, ami a mostani tudott és számára ismert tartományon kívül történik arra azt mondja csoda történt…

Mit nem veszünk észre? - A tökéletes csillagállás

Régebben is sokakkal megesett, hogy nem azonnal, vagy egyáltalán nem fogantak meg. Az egészségügy fejlődött, egyre többet vélünk tudni az emberi test működéséről. Anno nem volt a szerelmeskedés olyan értelemben vett örömforrás mint napjainkban. Statisztikailag a sikerességnek emelkedő tendenciát kellene mutatnia.

A nyugati, modern tudomány javarészt csak a testi funkciókat vizsgálja. Ha azonban minden érték ideális, miért nem adatik meg mindenkinek a várva várt gyermek? Hol keressük a magyarázatot a lombik program után fogant spontán testvérekre? Hogy lehet, hogy valaki megkapja a meddő pecsétet és bár fizikailag teljesseggel kizárták, mégis spontán várandós lesz? Mit felejtünk ki? Mit nem veszünk észre?

Hiszem- és a tapasztalatok alapján egyre nagyobb bizonyosságot nyer, - hogy a gyermekáldás egy sok tényezős pillanatnyi állapot, ami ha minden részlete összeáll, valóban egy megtestesülő csoda.

Az ember mint összetett létező

Nézzünk kicsit rá ennek a csodálatos pillanatnak a többi résztvevőjére. A testünk rendben, hiszen sok segítséget kapunk orvosainktól és az innovatív technológiától.

Azonban az ember is egy precízen, gondosan összeállított, csodálatos rendszer, mely három egymásba fonódó indaként alkot egy egészet.

Érzelmeink és szellemiségünk a háttérbe szorul a hétköznapokban. Ők csendben várakoznak, hogy észre vegyük őket, hogy foglalkozzunk velük. Sokszor jeleznek akár viselkedésünkkel, akár fizikai síkon kisebb nagyobb elváltozásokkal. Életünk nagy traumái, nehézségei hívják elő őket a sötét homályból. Ekkor kezdjük el keresni azon kérdéseinkre a válaszokat, amelyeket a fizikai világban már nem találunk. Ekkor felkerekedünk és megtesszük önismereti utunk első nagy lépését az eddig ismeretlen érzelmeink és gondolataink dzsungelébe.

Szellemiségünk: racionális elménk, gondolatiságunk, a magunkról, párunkról, családunkról, világról alkotott képünk. Elvárásaink, eddigi tapasztalataink alapján kialakult címkéink, amelyeket mindenre és mindenkire oly könnyen ragasztunk. Gondolatainkkal korlátozzuk, meghatározzuk magunkat és ezzel egyidőben determináljuk a jövőt.

Lelkünk az érzelmeink ismerője. Ő az, aki megtestesül mikor egy kis élet fejlődni kezd. Ő az, aki halhatatlan és a nagy Egységből, mennyből - ki hogy szeretné nevezni - érkezik és ugyan oda tér vissza. Lelkünk megannyi tapasztaláson van túl. Más nézőpontból éli át az eseményeket mint a racionális elménk. Amit a tudatunk szavakkal megmagyaráz, például felment valakit a tette alól vagy épp megvádol, addig Lelkünk csupán átérezni tudja azt teljes valójában.

Engedd meg, kérlek, hogy érzékeltessem egy hozzám fordukó pár esetével, mennyire fontos, hogy mit gondolunk és mit érzünk. Azt gondolom, sokszor itt csúszik el egy esemény valódi hatásának értelmezése ránk nézve.

Bea és Laci évek óta tartó, szeretett teljes párkapcsolatban élnek. A pár úgy dönt, családot szeretne alapítani. Boldogan, izgatottan várakoznak, de Bea nem fogan meg. Kivizsgalások sora következik, de mindenkinél minden rendben van. Felkeresnek, hogy mint nehezített fogantatásban jártas segítő, beszéljük a helyzetükről, lehetőségeinkről. Átbeszéljük, ki milyen vizsgálatokon van túl, hogyan képzelik a továbbiakat, mi az amit kifejezetten szeretnének és az amit elutasítanak. Körüljárjuk, amit lehet fizikai síkon.

Közben kérdésekkel feltérképezem a gondolatiságot. Milyen olyan alap feltevések uralják a tudatos elmét, ami akadályozhatja őket. Ilyen például egy olyan elejtett mondat Bea részéről, hogy "Tudtam, hogy nem lesz ez a gyerek téma olyan egyszerű. A környezetemben nagyon sok a lombikos baba. Olyan sokat olvasni erről. Különben is 34 éves vagyok már." Ebbe a két mondatba annyi önkorlátozó hiedelem volt, hogy csupán ezek átbeszélesével telt a konzultáció hátralévő része.

Az önkorlátozó gondolat, olyan magunk ellen irányuló hiedelem, amit a külvilágból teszünk úgy magunkévá, hogy azt sokszor észre sem vesszük. Ekkor kilépünk a jelenből és a múltra alapozva lejátszuk az általunk biztosnak vélt jövőt. Figyeljük meg a gondolatainkat, kimondott vagy ki nem mondott címkéinket amiket magunkra, másokra és helyzetekre ragasztunk. Ezek mind saját, vagy mások tapasztalatai alapján átvett előítéletek, amik egyáltalán nem biztos, hogy erre az emberre, erre a szituációra igazak lesznek. Igyekezzünk a régmúlt, negatív élmények miatt bennünk motoszkáló megítélésektől függetleníteni a jelent.

Üljünk le újra a hozzám fordult pár mellé a díványra. A következő találkozáskor külön-külön beszélgettem velük. Megkértem őket, hogy meséljenek egymásról és a kapcsolatukról. Mindketten őszintén, nyitottan és szeretetteljesen beszéltek a másikról. Mindkettőjüknél megkérdeztem, volt e előző, meghatározó kapcsolatuk. Laci elmesélte, hogy volt egy házassága, van egy 6 éves kisfia, akiktől elköltözött pár hónapra rá, hogy beleszeretett jelenlegi párjába. A kapcsolat már nem volt jó, és a gyerek érdekeit is szem előtt tartva a válás mellett döntöttek.

Beát megkérdeztem, milyen a viszonya a volt feleséggel és a gyerekkel. Elmondása szerint valóban jól kezelik a helyzetet, a kisfiú szeret náluk lenni és elfogadta mint az apukája új párját. Megkértem meséljen arról, mit szólt hozzá, mikor kiderült, hogy Laci házas. Elmesélte, hogy lelkiismeretfurdalása volt, de aztán sokat gondolkodott és arra jutott, hogy ha minden rendben lett volna, Laci nem lett volna nyitott más nőknek és ki sem alakulhatott volna kettőjük szerelme.

A párkapcsolat minősége fontos a gyermekvállalás szempontjából, de nem az egyetlen körbejárandó téma. A pár mindkét felének családi háttere épp olyan hangsúlyos, mint a kettőjük egysége.

Bea a családjáról már mesélt nekem korábban, így tudtam, hogy az édesapjuk elhagyta őket tinédzser korában. Megkérdeztem mit érzett akkor? “Megrendült a bizalmam édesapámban, haragudtam rá, mert cserben hagyott minket, szomorú voltam, hogy már semi nem lesz olyan mint régen.” Sok más is felszínre került, de ezen a ponton megkérdeztem tőle, hogy mit gondol Laci kisfia mit érzett mikor ő költözött el otthonról? Elsírta magát. Könnyes szemmel, szipogva ismételte meg, hogy ezért volt bűntudata. Úgy érezte, ő tehet a kisfiú és édesanyja fájdalmáról.

Mi történt Beával? A racionális gondolkodása megmagyarázta a válást és az ő közös szerelmük boldog kiteljesedését. Lelke azonban sajgott. Fájt és önmagát látta az elhagyott kisfiúban. Beszélgetésünk során felismerte, azonosítottata az érzést és megértette mostani bűntudatának valódi okát.

De ennél is tovább merészkedtünk. Megkérdeztem, hogyan képzeli el az életét Lacival? Elmesélte, hogy 2 gyermekük lesz egy kisfiú és egy kislány, hol fognak élni és így tovább. Majd megkérdeztem, mi lesz, ha nem adatik meg, hogy gyerekük szülessen? Bea arca elkomolyodott és láttam a rémületet az arcán. Szomorúság és mély dermedtség lett úrrá rajta. “Attól tartok, akkor Laci el fog hagyni.” Megkérdeztem, miért gondolja ezt? Mire azt válaszolta: “Már megtette egyszer, hogy egy pici gyerekkel otthagyta a feleségét. Miért pont őt, egy pár éves kapcsolatot ne rúgna fel ha nem tudja megadni amire vágyik?”

Láttam az arcán a felismerést. Felismerte a kimondott szavak súlyát. Meglátta a valódi történetet, a Lélek történetét az elgondolt sorok  mögött. Valójában attól fél, hogy megint elhagyja egy számára fontos férfi, ahogy az már megtörtént vele gyerekkorában.

Egy gyereknek az apa a stabilitást, biztonságot és hitet adja az élethez. Kisgyerekként elszenvedni, hogy a védelmező bástya, a stabil pont, a családi teremtő energia kilép a közös életünkből hatalmas trauma. Bea összekötötte Laci apaként megtett kiválását az első hazasságából a saját maga által megélt gyermekkori traumájával. Tudat alatt blokkolta közös gyermekük megfoganását, mert nem akarta, hogy újra elhagyják, immáron nem kislányként, hanem anyaként. Mindezek mellett óvta leendő közös gyereküket is ettől a megrendítő tapasztalattól.

A természet minden egyes élőlénye, a bolygónk és a naprendszer működése egy precízen megszerkesztett rendszer. Minden kapcsolódik mindennel. Mindennek oka van. Miért gondoljuk, hogy az ember az egyedüli lény akit széttéphetünk darajaira és vizsgálhatjuk csak a méhét, csak a spermáját, csak a testét és kihagyjuk a TEST-SZELLEM-LÉLEK egységét?

Mi is egy tökéletesen megalkotott rendszer vagyunk. Minden trauma, ami minket ér manifesztálódik testi, szellemi és lelki szinten is. Egy ütés amit az óvodában kapuk egy társunktól fáj fizikailag, fáj lelkileg, mert úgy érezhetjük, nem szeret minket, és fáj a tudat, hogy a szeretett óvó néni azt hiszi verekedtem, holott én csak áldozata voltam a történteknek.

Lássuk meg, hogy hiba csak a fizikai oldalról megközelítni a nehezített fogantatás témáját.

A gondolati sémáinkat, amiket automatizmusok alapján működtetünk, tudatosítsuk és csípjük fülön a "Tudtam én, hogy..", a "Nyilván valóan..." és az ehhez hasonló, fejünkben már előre lejátszott történeteket. Változtassunk ezeken, és éljünk a jelenben! Minden pillanatot és helyzetet a maga önállóságában vizsgáljunk, és ne a régi tapasztalataink alapján.

Figyeljük meg magunkat a kapcsolódásainkban Önmagunk felé, a szüleink felé, a párunk felé és a gyerekeink felé. Fedezzük fel magunkban a valódi érzelmeket és engedjük meg magunknak, hogy őszintén felvállaljuk azokat, legalább Önmagunk felé.

Ahogy a fizikai gondjainkkal megkeressük a megfelelő orvost, természetgyógyászt vagy holisztikus szemléletű szaksegítséget, épp úgy, legalább olyan körültekintéssel kérjünk segítséget az érzelmi, gondolati nehézségeinkkel kapcsolatban is.

vissza

Hozzászólások