Egy szép, háborítatlan várandósság végére érkezett a kedves, fiatal pár. Friss házasként, tervezett, első babájuk születésére készülnek.

Attila már a folyosón vár, mikor a szülészeti osztályra érkezek. Úgy érzem izgatott, de ezt nem mutatja, igyekszik nyugodtnak látszani. Üdvözöljük egymás és átöltözünk a kórházi kék ruhába.

Júniushoz képest nincs túl meleg, kellemes a levegő. Egy kedves mosolyú szülésznő nyújt kezet, bemutatkozunk. Bekísér minket Szandihoz.

Elsétálunk a nővérpult mellett a szülőszoba ajtaja zárva, épp vizsgálat zajlik. Várakozunk.

Kellemes, üde, fiatal szülészorvos hölgy nyújt kezet. Bemehetünk mi is.

Szandi mosolya, nyugodt tekintete mutatja, minden rendben. Lerakjuk a csomagokat, készítünk elő ásványvizet, CTG megfigyelés mellett kellemesen beszélgetünk.

Jön a vizit, minden rendben, Ritácska alszik, fel szeretnék ébreszteni. Egy kis adag cukros infúzió csepeg, a baba jól van, a kontrakciókat szépen mutatja a gépből kipöndörödő papír.

Sétálunk, beszélgetünk, Szandi néha már mélyeket sóhajt. Pár óra múlva burokrepesztéssel segítik elmélyülni a folyamatot.

Attila még bent van velünk, - bár nem tervezte – szépen segíti kedvesét. Támaszt, simogat, humorral oldja a kontrakciók keltette nehéz pillanatokat.

A vajúdás szépen halad. A test tudja mit kell tennie, és Szandi bízik benne. Hagyja, hogy elsodorják a mélyebbnél mélyebb hullámok. Már nem beszél, csak néha biccent, hogy valamit szeretne vagy sem.

Ösztönösen felveszi a babának haladását segítő pozíciókat. Lélegzik, kommunikál a testével, befelé figyel. Tekintetében látom, már nincs itt. Átkelt egy másik dimenzióba, hogy átkísérje kislányát.

Masszírozom, simogatom érzem ahogy teste minden erejét bevetve, fókuszálva, hatékonyan dolgozik.

Érezni, hogy már közel a nagy találkozás.

Attilát is figyelem, talán észre sem veszi. Néha találkozik a tekintetünk. Érzem, mennyire nehéz neki. Látom, hogy összeforrnak, egy testként lüktetnek kedvesével és a születés ritmusával. Egymásnak dőlve pihennek. Értékes és békés pillanatok ezek.

Csobog a lazító meleg víz. A gyertya lángja táncol a kád szélén. Levendula illat száll és halk zene szól. Már nem is halljuk, egy más térben vagyunk... ugyan az a szoba, mégis más energiák hatják át. Szandi óvatos léptekkel beszáll a kádba. Elidőzünk egy picit, hátradől és becsukja szemeit. A kellemes hőmérsékletű víz síkját egy kislány igyekezete töri meg csupán. Időről időre kisimul, majd újra vad hullámzásba kezd.

Ideje kiszállni a meleg ölelésből. Az ágyon megpihenünk. Szandi egy pillanatra visszatalál és mélyen a szemembe nézve elhangzik az a mondat, amit senki sem vesz félvállról - „Jön! Itt van”

Bíztatom, hogy mennyire ügyes, és hamarosan kezében tarthatja első szülöttjét.

A vizsgáló ágyra fekszik, a doktornő vizsgálna, de a kislány feje már kacérkodik a külvilággal. Pár mély sóhaj és utolsó erőfeszítés és Réka megszületik. Édesanyja öleléssel üdvözli, becézgeti. Attila kedvese mellett áll és vállán pihenteti kezét. Szemei csillognak, büszkén figyeli gyermeke első lélegzetvételeit.

Egy kicsi lány, egy édesanyává született asszony és egy apává váló férj története ez, ami minden jelenlévőt szép, különleges emlékként kísér el.

Köszönöm, hogy veletek lehettem, hogy megmutattátok mindenkinek, hogy így is lehet szülni, születni. <3